Test Ès Psziché – Pánik? Gyógyszerkezelés? Igen vagy Nem?

Test

Még a legelején leszögezném,hogy az itt leírtak csak és kizárólag az én személyes véleményemet tükrözik. Azért gondoltam azt, hogy írok erről, mert hiszem és tudom, hogy ezt a rendszert, amiben a sok pánikbeteg és egyéb mentális zavarokkal küzdő ember él, meg lehet változtatni – meg kell változtatni – de ez csak és kizárólag együtt megy.

Mire is gondolok én itt?

Sokunk szenved többféle mentális betegségben. Eléggé elszaporodott a mi kis világunkban, már-már népbetegséggé nőtte ki magát.

Sokan öndiagnózisba kezdenek, áltatják magukat holmi égből kapott zagyvasággal, hogy ez hülyeség, majd elmúlik, ha azt csinálom, amit az x vagy y mondott nekem.

adventure-1807524_640

Vannak, akiknek súlyosbodik a helyzete és segítséget kérnek – ez lenne a normális –, csak hogy néha nem azt kapjuk válaszul, amit hallani akarunk, vagy egyáltalán nem kapunk válaszokat, csak recepteket nyugtatóra és antidepresszánsra.

Ez a biztos megoldás? Én nem így gondolom.

Már írtam arról, hogy magam is pánikrohamokkal küzdök és folyamatosan fúrja az oldalamat az, hogy létezik-e valamilyen kiút ebből. Most teljes “kiútra” gondolok, amikor is végre elérjük azt, hogy ha bár nem is teljesen gyógyulunk meg, de ne szaporodjanak tovább a mentális problémák a földön. Mert mindennek oka van.

 

Nem azt akarjuk hallani, hogy igen, ön szorongásos beteg, vagy igen, ön depressziós és pánikbeteg, mert ezt mindenki tudja. Tudjuk, minek milyen tünetei vannak, mert átéltük már nem egyszer.

stethoscope-840125_1280

Ezek helyett inkább azt akarjuk hallani az orvosunktól, pszichológusunktól, hogy igenis, van megoldás, ha ezt és ezt csinálja minden nap, vagy hogy együtt sikerülni fog, mert ön erős és egészséges; esetleg hogy igen, ezek a tünetek valószínűleg azért léptek fel, mert egészségtelenül étkezik, mert valamilyen mély trauma érte, vagy gond van az egyik szervével, ami ezeket a tünetek eredményezte.
Az emberek tudni akarják, hogy mi történik a testükkel akkor, amikor ezeket a tüneteket észlelik. Jogunk van tudni azt, hogy mik okozhatják ezeket. Teljes felvilágosítást kell adni mindenkinek arról, hogy mik lehetnek a kiinduló pontok az adott pácienssel szemben.

Test és Psziché kapcsolata

Nagyon jó lenne, ha az orvostudomány végre észrevenné, hogy az ember nem csak hús és vér. Nem csak testünk van, hanem lelkünk is, szellemi lényünk, ami szintén gyógyításra szorul olykor-olykor.

Most már léteznek specialisták erre meg arra. Az orvostudományban fellelhető szakmai lehetőségek tárháza igen csak megemelkedett. Ami persze jó is meg rossz is.

Az a meglátásom, hogy sokan nem törődnek azzal, mi megy végbe a testben és azzal, hogy ez milyen összefüggésbe hozható a pszichével. A legtöbb betegségnek ugyanis lelki okai vannak. Legalábbis azokra vezethetők vissza.

meditate-1851165_640

Ha valakinek szervi problémája van, akkor az összefüggésbe hozható a lelki gondokkal is. A testet és a lelket együttesen kell kezelni. Nem elég az, hogy elmegyünk pár vizsgálatra, ahol megállapítanak valamit, aztán megyünk tovább és reméljük, hogy majd elmúlik idővel – gyógyszerekkel vagy anélkül.

Hogy is volt ez...

Kíváncsi voltam, hogy ki hogyan élt meg bizonyos szituációkat, amikor elment az orvosához, legyen az pszichológus vagy pszichiáter. Ezek közül most megosztok egy-kettőt veletek.

A kérdéseimre kapott válaszok, illetve az egyéni vélemények kifejtése miatt az anonimitás mellett döntöttem. Nem fedem fel az illetők nevét, sem pedig elérhetőségét az ő érdekükben.


A legelső találkozásra nem emlékszem,azt tudom,hogy később mindem hétfőn mennem kellett egy órás beszélgetésre,ami ritkán állt kérdésekből,inkább sokszor kínos csend volt. Mellette szinte az összes antidepi kipróbálása,majd egyszer jött a szokásos kérdés ...hogy van? Mondom ugyanolyan rosszul - válasz: hát én aztán mit csináljak magával, semmit sem tudok.


Mondom nem?Jó..viszlát,és rácsaptam az ajtót,akkor már persze a milliónyi mellékhatásoktól is kínlódtam. Fogtam és akkor még megtehettem, hogy átmentem a másik pszihiáterhez, nos ott volt meditáció, jóga, kognitív terápia és kérdések....kérdések,tanácsok,segítség. Isteni tudású orvosra és emberre találtam. Csak sajnos kiment külföldre




Az első pszichomókusnál 5 alkalom alatt nem történt semmi (10e Ft / 55p-ért)- csak a felesleges baromságokat analizáltuk a múltból, és azzal ment el az idő, hogy amikor mondtam valamire, hogy az "nem jó", akkor mindig rákérdezett, hogy "ha nem jó, akkor milyen?" - és én mondtam, hogy "rossz". Véleményem szerint kicsit sem törődött velem. Az idő 90%-ban én beszéltem, ő alig szólalt meg, de akkor is minek.




A második pszichomókus viszont nagyon jó volt. Ő 8e Ft / 60p-ért csinálja, és a "hogyan tartotta a nagymamád a kiskanalat 3 éves korodban" -  helyett valódi módszereket mutatott (légzőgyakorlat, relaxa), és valódi válaszokat adott.
Sztk-s pszichiáternél is jártam, aki felírt egy olyan gyógyszert, aminek a káros hatásairól még a Wikipédiában is cikk is született. Nem vettem be egy szemet se.  Amikor elmondtam neki, mi a bajom, totál félreanalizált, ráadásul úgy viselkedett, mint aki nem is pszichiáter -  (pl. amikor mondtam neki, hogy nem tudok gyógyszereket lenyelni, akkor szinte hülyének nézett.) - Szerencsére nem követtem az utasításait, viszont esetenként, megelőzésként, beveszek egy fél xanaxot (0.25 fele) ami talán inkább csak Placebo.
A napi relaxa, és azok a gyakorlatok, amiket a második pszichológus mondott (ill. amiket mellé olvastam a témában írt pszichológiai könyvekből, és megbeszéltem a terapeutámmal) sokat segített 🙂 (Kb 15 alkalom volt a második pszichológusnál, mire pozitív fordulatot vett, addig hullámvasút)



A vélemények igen csak változatosak. Mindenkinek akadtak pozitív és/vagy negatív tapasztalatai.

Ne felejtsük el, hogy akármennyire is nehéz az adott tünetekkel megküzdenünk, és próbáljuk az adott orvosra fogni a bajainkat, ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Nekik is megvannak a saját problémáik, amiket ők is sajnos nehezen tudnak kontrollálni, és ez kihat a munkakörükre is.

Sok orvos rendkívül frusztrált, mert nekik is be kell tartaniuk az adott szabályokat és a megadott protokoll szerint kell eljárniuk. Kevesen éltek meg valódi pánikrohamot vagy más pszichés problémákat, így gyakran félreanalizálnak vagy inkább csak nem érdekli őket, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Tisztelet természetesen a kivételeknek.

 

Persze ez nem kifogás, ha az illetőt mondjuk félreanalizálják vagy egyáltalán nem törődnek vele, csak felírnak egy-két pirulát, amivel nem oldanak meg semmit, akkor a már meglévő problémáknak még nagyobb teret adunk.
Nem akarok a pszichiátria/ pszichológia ellen szólni, mert szükség van rájuk, ugyanúgy  mint egy jó sebészre, fogorvosra vagy más specialistára. Csak meg kellene találni az összhangot páciens és orvos között. Több nyitottságra és megértésre lenne szükség.

Hol lehet a probléma?

Csak egy példa: ha egy páciens mellkasi problémával vagy légzőproblémákkal küzd, és elmegy egy szakorvoshoz, de az nem talál semmit, akkor átküldi egy pszichiáterhez és azt hiszi, hogy  innentől kezdve az ő felelőssége lejárt, nem kell többet foglalkoznia vele, az rossz hozzáállás.

 

A páciens szörnyen rosszul néz ki, soványan, beesett arccal, sápadtan indul a pszichiáteréhez, aki természetesen csak pszichés oldalról közelíti meg a problémákat, fel sem vetődik benne, hogy esetleg szervi rendellenességgel, súlyos lelki traumával vagy egy egyszerű táplálkozási zavarral küzdő ember áll előtte. Mert nem mindegy.

 

Néha a megoldás egy hajszálnyira van csupán, mégis azt az érzést keltik az emberekben, hogy valami félelmetes betegségben szenvednek, amiből alig, vagy egyáltalán nem tudnak kigyógyulni. Holott azért nem mindig ilyen vészes a helyzet.

Azok, akik először tapasztalnak pánikszerű rohamokat és segítséghez fordulnak, nem kapnak választ, csak 1-2 tablettát. Az a meglátásom, hogy azok az emberek vannak nagyobb veszélyben, akiknek nem olyan súlyos az esetük, hogy kórházi segítségre szoruljanak, mert nem szenvednek (még) depresszióban vagy előrehaladott tempójú pszichés tünetektől.

 

Viszont évek esnek ki az életükből a szorongási tüneteik és rosszulléteik miatt, amin sokszor egyedül a gyógyszeres kezelés segíthet (sokak szerint). A gondok azonban ezzel nincsenek megoldva, sőt egyre rosszabbá és rosszabbá válnak.

abstract-1851178_640

Így jutnak el fokozatosan egyik lépcsőfokról a másikra, amíg a megoldhatatlan esetek csak fokozódnak a gyógyszerfüggőséggel karöltve.
Ez a rendszer azonban nem nyújt segítséget sem a pácienseknek – akiknek a szorongási tüneteik miatt az életük romokban hever, és önbecsülésük az évek során egyre csak zsugorodik –, sem pedig a túlhajszolt pszichiátereknek, akiknek a pácienssel való foglalkozás éppúgy nem hoz elég sikert és elégedettséget, mint ahogy a betegnek sem gyógyulást.

Hogyan lehetne a rendszeren segíteni?

Szerintem úgy, ha a stresszt és a pánikbetegséget elfogadottá tesszük. Az emberek azt hiszik, hogy csak azután mehetnek orvoshoz, ha már elég súlyos az állapotuk. Holott alapvetően már az első apró jeltől kezdve kell(ene) a problémát kezelni. Nem szabad hagyni, hogy tovább súlyosbodjanak.

 

Igazából afféle “nővérre” lenne szükség, akire mindig és minden időben számítani lehet. Most itt nem kötöző meg injekciókat beadó nővérkére gondolok, hanem olyanra, aki valóban segít.

Akit kiképeznek arra, hogy hogyan tudjon apró esetekben is segíteni. Akit megtanítanak a stressz kezelésére: megtanítja a páciensnek, hogyan lélegezzen, bemutat különböző relaxációs gyakorlatokat, amiket bármikor használhat, ha rátör egy-egy roham, megmasszírozza a beteg vállát és közben felvilágosítja, megnyugtatja.

treatment-1327811_1280

Aki szívvel-lélekkel, megértően és nagy figyelemmel tekint az emberre, és értékessé teszi az emberek napjait.

A nővéreknek nincs szükségük ehhez mesterfokozatú diplomára, mert nem az a lényeg, hanem az, hogy képes legyen súlyosabb és kevésbé súlyosabb esetekben is helytállni.

Ez, úgy gondolom, nem nagy kérés. Egyszerűen egy másik utat kell kikövezni és azon keresztül eljuttatni az emberekhez azt az érzést, hogy nincsenek egyedül.

Èn így valahogyan így képzelem el a jövőt. Jó lenne, ha ez sok mindenkihez eljutna, de legfőképpen a szakemberekhez, mert ez az ő érdekük is.

Èn kívánok mindenkinek pánikmentes szép napot.

Üdvözlettel:

Előre lépéshez : 5 napos pánik kihívás ->

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field