Most Èn is Világgámegyek (Kalandjaim Àzsiában)

archway-1660465_1280

Èrezted már azt, hogy hiába iparkodsz azért, hogy életed jobbá tedd, valamiért csak falakat látsz és sehol egy átkötö hídat ami a megoldás kulcsához vezetne?

Bevezető és Àtvezető

Èn is ugyanúgy kezdtem mint mindenki más. Megszülettem, óvodába kerültem aztán iskolába.  Már 14-en felkerültem Budapestre tanulni borásznak. Nem igazán mondanám, hogy ez volt életem vágya. Csak azért mentem, mert azt mondták ez majd jó lesz nekem. Nem volt célom így hát hagytam magam.

Kis korom óta dolgoztam már a szölöben,  néha csak immel-ámmal, de mindig mindent megcsináltam amire kértek. A végére a sulinak még azt is mondanám, hogy meg is szerettem. Mindig jó kislány voltam, szorgalmasan koptattam az iskolapadot, néha hiábavalónak éreztem.

Valamiért én mindig kilógtam a sorból. Persze megpróbáltam menönek tünni, de aztán felhagytam az átlátszósággal, nem nekem való az. Sokat tanultam, kóstoltam ide-oda mentem az országban és más országokba is. Szívesen csináltam, de valami hiányzott.

A szabadság: Az, hogy minden reggel hajnalban felkelek elmegyek dolgozni, ott vagyok estig, aztán hazamegyek. Eszem- iszom alszok….ennyi? aztán másnap minden kezdödik előről. Ennyi lenne az élet? Ezért jöttem erre a világra, hogy azt tanuljam, csináljam gondoljam, mint amit mások elvárnak tölem?

Nincs semmi szabad akarata az embernek, Neked sincs. Még akkor sem, ha azt hiszed. Egy burokban élek úgy gondolom sokan abban élünk, csak nem ismerjük fel. Vagy azért mert nem látjuk, vagy csak nem akarjuk.

Mert meg van kötve a kezünk, egy csomó mindennek meg kell felelnünk. Otthon, a munkahelyünkön, baráti körünkben, a párodnak és így tovább.

Egyszerüen csak tudni akarom, mi az értelme az életnek.  Ez olyan nagy baj? Sokan kérdezték minek megyek én Àzsiába, mit csinálok én ott majd. Ott van szölö, pincészet ahol dolgozhatnék?…nem nincs, vagy van honnan tudjam.

Az emberek többsége azt gondolja, ha valamit egész életében tanult és csinált az ember, azt kell egész élete végéig tennie. Nincs apelláta. Azt a munkát végzed amihez végzetséged van, amit oda raktak eléd, amit osztottak neked.

Ha pedig más utat választok akkor meg azzal jönnek, akkor minek tanultál ennek, felesleges volt borásznak tanulnom, mert nem is dolgozok egy borászatban sem.

Èn pedig nem tudok semmit rá mondani, mert mit mondjak rá. Kétségbeesek és mentegetőzök.

Honnan és Miért?

Na mindegy is, amiért világgá mentem annak okát csak félig ismerem. Vágytam valamire, ami megment valamire amitöl jobban leszek. Talán itt majd megtalálom önmagam.

Felismerem és elhagyom rossz, szinte már elviselhetetlennek tünö zagyvaságaimat, amit már régóta hurcolászok magam után. Az egyik a pánikrohamok  másik az a türelmetlenség, megfelelési vágy, dühkitörések amik végig kísérnek bárhová is menjek.

A másik hatalmas problémám az, hogy fogalmam sincs hová tartok. Nem tudom már hová tartozok és hová nem. Kétségbeesek minden alkalommal amikor válaszutak tömkelege zúdul rám. A családom, a párom, a barátok.

Szeretem a családom és sokat köszönhetek a szüleimnek, de nem járhatom mindig mások útját. Nem oldhatom meg és áldozhatom fel magam mindig, amikor másoknak szüksége lenne segítségre. Mert még saját magamon is alig tudok segíteni.

Nehéz amikor látja az ember azt a reménytelenséget, pénztelenséget és nyügöt, szenvedést olyan embereken akiket nagyon szeret. Próbálsz mindent megtenni értük de minden segítség véges, egyszerüen már nem tudod, hogyan tudnál még megfelelni valamit kitalálni, hogy minden megoldódjon.

A pénz nagyúr megtanultam, föleg ha nincs belöle sok. Olyan Mátrixban élünk, ami az évtizedek és évszázadok során megtanított minket hogyan is szolgáljuk a rendszerünket. Mert mi táplálunk mindent. Ami körülötted van és ami körülöttem is csak is én szolgálom és teszem azzá, amivé akarják, hogy tegyem.

Te lehet ezt még nem érted egészen pontosan. Mindig csak mi döntünk, senki más.

Èn Most Döntöttem

Mindig is szerettem volna bejárni a világot. Ùgy gondolom, hogy nekem az egész Föld a hazám. Nincs olyan hogy otthon többé, mert minden ahová csak megyek az otthonom. Mindegy, hogy nem beszélem az ottani nyelvet, vagy mások a szokásaim, a vallásom. A Föld, mint életető bolygónk mindenkié.

Teljesen véletlenül döntöttem Àzsiánál. Szerettem volna eljönni, mert tanulni akartam az emberektől a természettől és saját magamtól. Hiszen ki tudja mit rejteget számomra az elmém.

A párommal döntöttük, hogy idejövünk.

Már Nincs Visszaút

Nincs bizony, mert egy jó hosszú 15 órás repülöút,átszállás és elviselhetetlen fejfájás után, itt vagyok a hatalmas Àzsia szívében Thaiföldön, azon belül is Bangkokban.

20161125_172833

 

Még fogalmam sincs mit csinálok itt egyáltalán, de biztos ki derül, ha eltöltök egy pár napot, hónapot itt. Elöreláthatóan 3-at is. Ez honnan jött? 3 hónap Thaiföldön, azért így belegondolva elég merészen hangzik  Mindig van visszaút, ha azt akarnám. De csak ha akarnám.

Félek bevallom. Nem a vásrostól vagy az emberektöl, sokkal inkább magamtól. A problémára koncentrálok a megoldások helyett, ezt meg kell változtatnom. A agyam eme részét a tudatalattimban el kell törölnöm.

Ha Te is küzdesz sok mindennel, akár fizikálisan, pszichésen, csak hagyj időt magadnak. Sodródj az emberekkel. Èn is ezt teszem, megpróbálok a gondjaim ellenére nem gondolni rá, hagyom ha jönnie kell, csak nyugodtan. Eddig is túléltem ezután is menni fog.

Csak semmi Pánik.

Ezzel a szupi képpel búcsúzom mára.

 

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field