Kalandjaim Àzsiában 2. rész

unnamed

Az előzőekben ismertettem miért is döntöttem úgy, hogy belevágok a nagyvilágba. Ha lemaradtál róla, akkor kukkants bele. 🙂

Ezt az utat választottam, ezen haladok most tovább. Nem terveztem csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán én is elindulok végre valahára világot látni.

<Tömegközlekedési Sokk

Most itt vagyok Thaiföldön, Bangkokban. Hmm mit is mondhatnék…maga a város irtózatosan hatalmas több, mint  8 milliónyi apró, molyogó emberkéivel egy teljesen más világba csöppentett.

Mikor megérkeztem és először felültem a metróra, már is lehetett érezni…ez valami más világ, de még sem.

Kicsit bénáztam a jeggyel, mert ilyen kapuk vannak ahová bele kell rakni egy chipet azzal nyílik. Felszállsz a metróra majd mikor leszállsz, annál az állomásnál ahová a jegyet (chipet) vetted, van megint egy kapu ahová ezt be kell dobni.

Majd mész tovább. Ìgy elkerülhetö a bliccelés. Mert csak addig utazhatsz ameddig a jegyedet vetted. Ha később szállnál le, akkor nem tudsz kimenni. Mindenhol kapuk vannak, ahol még véletlenül sem surranhatsz át. Ellenörök akik ott állnak állomáson ha valami turpisságot lát, azonnal jelenti.

Azért elég jól ki van ez találva. Hasonló a rendszer Londonban is.

Leszállva a metróról megcsapott az az igazi fülledt, meleg. Csak fulldokolsz elöször, meg kell ezt szokni az otthoni 0-8 fok helyett a 30-35 C fok.

A metró után át a skytrain nevezetü vonatra. Ùgy 1,5 óra kellett mire végre megérkeztünk ahová szerettünk volna. Természetesen minden totál tele van. Folyton dugó van, mindegy melyik napszakjában jár az ember az utcákon.

Ez a város sem alszik sohasem. 🙂

Öszintén szólva nagy mázli, hogy nekem nem kell vezetnem autót itt. Egy igazi katasztrófa. Itt a másik oldalon kell vezetni, tehát jobb kormányos az autó.

Külön a gyalogosoknak nincs lámpa, bár van zebra. Azon is úgy kellett átverekedni magunkat. Volt egy feltétlezett helyi lakos, aki csak úgy elindult a száguldozó autók elé. Az autók megállnak szerencsére és akkor mindenki egyszerre elindul, át a zebrán. Gyorsnak és fürgének kell lenni.

thailand-549992_640

Megpróbáltunk mi is balesetmentesen átkellni, bár nem volt egyszerű.

Itt valahogy mindenki úgy közlekedik ahogy akar. Még Bangkokban voltak azért közlekedési lámpák, kisebb helyeken egyáltalán nincs. Egy kereszteződésbe érve mindenki szlalomozik és sakkozik az idővel.

Meglepő módon itt nem streszelik túl magukat az emberek, nem is dudálnak csak ritkán. Mindenki türelmes és várja amíg biztonságosan át tud egyik utcából a másikba kanyarodni.

Nincsenek balesetek, vagy is mi sosem láttunk eddig. Na nem úgy mint nálunk 🙂

<Egy Valóra Vált Àlom

Egy 4 csillagos Hotelben a Rembrandt-ban szálltunk meg. Szerencsére sikerül írtózatosan olcsón foglalnunk szállást, hála Sergio Journalistpass-nek ( újságírói igazolvány). Fejenként 48 eurót fizettünk 3 éjszakára, reggelivel ezen a helyen.  Igazán csodás.

Ha belegondolsz, hogy otthon mennyibe kerül egy 4 csillagos szállodában megszállni 3 éjszakára, a nadrágomat is ráfizettem volna.

Ki kell fogni az ilyen alkalmakat és nem árt érdeklődni. (Majd a késöbbiekben adok egy pár tippet, hogyan is lehet olcsón szállást foglalni.)

Bangkok az igazán kalandvágyú, bulizósoknak ajánlom akik garantáltan megtalálnak mindent ami szemnek, fülnek és ízlelőbimbóknak egyaránt megfelel. paic

 

Fantasztikusan kedves, udvarias mosolygós embereket lehet látni mindenhol, amerre az ember jár.

Ha te is kalandokra vágysz vagy csak szeretnél valami újat megismerni és felfedezni, Bangkok az a város amit a legjobban tudok ajánlani.

Következőkben jelentkezem további izgalmas infókkal.

 

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field