Gyereknevelés & Iskolarendszer – Küzdjünk egy jobb oktatásért és szabadabb életért

Gyereknevelés & Iskolarendszer (1)

Nekem még nincsenek gyerekeim, de nagyon is foglalkoztatnak a gyerekneveléssel kapcsolatos tények, tapasztalatok és az, hogy mi mit csinálunk rosszul és hogyan lehetne a következő generáció gyerekeinek az életét gördülékenyebbé és szabaddá tenni.

Kezdem egy kicsit az én történetemmel.

Èn egy nagyon visszahúzódó gyerek voltam, féltem és nem mertem kiállni mások elé, de még magamért se emeltem ám szót – csak hagytam, hogy ok nélkül végig gázoljanak rajtam – a korosztályombeliek, tanárok, felnőttek és családtagok egyaránt.

Emlékszem mennyire fájtak ezek a pillanatok és ezért sokat küzdöttem mire végül lassan kezdtem magamhoz térni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen ki kellett lépnem a jó kislány szerepből változtatnom kellett a hozzáállásomon az életfelfogásomon és az életemen.

Nem egyszerű..még most sem az, de amikor végig nézek otthon az utcákon az én kis falumban, akkor valahogy az emberek arcán azt a hihetetlen elégedetlenséget, frusztráltságot látok. Hova tartok? mit csinálok? mit kell csináljak? és megannyi kérdés fogalmazódik meg azokban a kopakokban.

Èletcélok vesznek a süllyesztőbe, holott igazából mindenkinek meg van lehetőség arra, hogy azt az életet élje, amelyiket akarja és amelyet megálmodott magának.

Valamikor és – ez nem mindenkire igaz, – de nem hiába vagyunk ennyire reményt vesztettek. Nyílvánvaló, hogy a nevelésünk nagy szerepet játszik abban,- ahogyan lassan felcseperedünk –  később hogyan állunk a világhoz, hogyan viselkedünk másokkal miként viszonyunk magunkhoz és satöbbi.

A nevelés  születésünk előtt megkezdődik és bár mindenki úgy próbálja a saját csemetéjét nevelni ahogyan tudja vagy amennyire lehetősége van rá, mindig akadályokba ütköznek ezek a nevelések.

 

Amikor bedugnak minket egy óvodába reggeltől késő délutánig aztán megkezdődnek az iskolás évek akkor kinek a feladata a nevelés? – tanároké? az anyáé, apáé? – sokan azzal érvelnek, hogy nincs idejük arra, hogy gyereket neveljenek mert így is el kell tartaniuk a családot valahogy. Ezért a szülő néha a tanároktól és közeli ismerősöktől, hozzátartozóktól várja el ezt a feladatot.

 

Vajon helyes – e ez? Miért kellene elvárnom, hogy egy vadidegen ember nevelje és végezze el a feladatokat? Nem tudom mennyire helyes ez.

Az én szüleim is rengeteget dolgoztak mikor én kicsi voltam, szinte mondhatnám, hogy apukám volt az aki kivette a nagyobb részét a nevelésből, addig amíg anyukám reggeltől estig kidolgozta a belét.

boys-1782427_1280

Néha elgondolkodom, hogy egy tanárnak mikor és meddig kell kivennie a feladatát a nevelésből? egyáltalán ki kell-e? Hiszen ha van egy gyermekem, akkor a nevelése az én feladatom, de mi a tanár feladata?

A szocializáció szerepe a nevelésben

A világ változik és ezzel egyidejűleg a szokások az elvárások is. Èn úgy vettem észre, hogy a szülők akik még az életük nagyobb részét a kommunizumusban élték le – próbálják azokat az értékeket tovább vinni és a nevelésben alkalmazni ahogyan azt velük tették anno.

Egyedüli gyerekként engem még sem ajnároztak túl vagy kényeztettek el. Már egészen kicsi korom óta arra neveltek, hogy meg kell dolgozni mindenért. Ìgy hát én is mentem a szőlőbe néha dolgozni immel-ámmal de mentem.

Akkor még nem értettem mi értelme van, de most hálás vagyok azokért az évekért amiket kaptam a szüleimtől. Viszont sok olyan is van amivel nem értek velük egyet és ezt nehezen fogadják el. 

Ezzel viszont nekünk kell megbékélni és amit mi magunk eltervezünk és úgy gondoljuk az a helyes, akkor azt kell tovább vinni.

Oktatás hibái az én szememmel

Az eddigi életem során rengeteg ember volt rám hatással. Ez azért jó, mert így tanul az ember a legtöbbet. Èn az utazásaim során sokkal többet tanultam tapasztaltam meg, mint az iskolában.

Sikerült levetkőzni az előítéleteket másokkal szemben, sikerült közelebb kerülni önmagamhoz, megismerni különböző kultúrákat, nyelveket és megérteni mi az élet értelme.

Abszolút nem értek azzal egyet, hogy dugjuk be a gyereket 6 évesen egy iskolapadba majd várjuk el, hogy reggel 8-tól délutánig szépen egyenes háttal ülve, nem rendetlenkedve, csendben türje végig amit előadnak neki, jegyzeteljen, olvasson szépen, egyből számolja ki a neki szánt matematikai feladatot, írjon dolgozatot amit pontoznak 1-től 5 -ig és menjen haza leckét írni ezek után.

Ezt ismételje meg minden nap addig ameddig az oktatás kötelező részét nem teljesítette.

people-2557396_1280

Ha megnézzük, hogy az elmúlt évtizedekben mennyi minden változott és fejlődött. Ide értve a technikát. Mennyi mindent találtak fel és tették könnyebbé az életünket. Hiszen mire mennénk, most telefon vagy számítógép, internet és egyéb technikai eszközök nélkül?

Ezzel szemben az oktatás még mindig ugyanúgy zajlik ahogyan 100 évvel ezelőtt.

Ez normális?

Nem hinném, tehát a válasz erre az, hogy változtassunk ezen. Nem csak a gyerekeink miatt, hanem magunk miatt is és az ezt követő generációk miatt is.

A Scsetyinyin iskola

Erről az iskolarendszerről még szeretnék később részletesebben írni, de most ezt a példát hoztam fel ami egy nagyon jó kezdeményezés egy új oktatási rendszer kialakításában.

Az iskolai rendszer mottója lényege a “tanulok, hogy taníthassak” elvén működik. Tehát az itt tanuló gyerekek ideje, tantárgyai úgy vannak kialakítva, hogy az agyuk mindkét felét képesek legyenek haználni.

Itt nincsenek úgymond tanárok, hanem mindenki tanul mindenkitől. Ìgy adva át a tudást a másiknak.

Nincsenek osztályzatok sem, mert nincs rá szükség. Nem az a lényeg, hogy ki milyen jegyet szerzett, ki a legjobb vagy ki teljesített rosszabbul.

Hanem az elv a valódi tudás megszerzése a lényeg, amit később a további életük során képesek alkalmazni. Mindenki együtt tanul és együtt haladnak.

Addig amíg a mi iskola rendszerünk feladata  a társadalmi feladatokra való felkészítésre, beilleszkedésre orientálódik,- itt nem a felkészítésre fókuszálnak, hanem a jelenlegi életre.

Arra az életre amiben most vagyunk. Ez nekem nagyon szimpatikus.

 

Ki gondolná, hogy mennyi lehetőség adott és mennyi tudást tudnánk pillanatok alatt magunkévá tenni, ha olyan technikák birtokában lennénk, mint villámgyors matematikai számolási módszerek – amellyel 2-3 jegyű számokat is össze tudunk szorozni fejben.

Vagy hogy hogyan tudunk villámgyorsan elolvasni egy könyvet, úgy hogy azt nem szavanként olvassuk hanem mondatonként?Lehetséges-e? persze. Ha ilyen tudást adunk át gyerekeink számára,akkor sokkal gyorsabban lennének képesek a tudás elsajátításához.

Ezzel egyidejűleg a tanulás nem lenne kínszenvedés a gyerekek számára, hanem játszva adnák át a tudást másoknak is. Hát nem nagyszerű?

Vannak problémák melyeket meg kell oldani és ezért küzdeni igazán érdemes. Mert igaz a jelen megélése nagyon fontos és ezt nem szabad senkitől elvenni. Viszont gondolni kell hosszútávra a jövőnkre is.

Namaste

Dóra

 

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field