Élet a vízben – avagy ilyenek a tenger nomádjai egy világutazó lány szemével

Kinézek az ablakon, és látom a türkizkék tengert. Hallgatom a szél lágy zúgását. Fent a felhők formálnak minden pillanatban más alakot. Olyan békés minden. A halászhajók ismét útra keltek, hogy hatalmas fogásokkal térjenek haza a tengerről. Kezdi írását Dóra, aki legújabb sorozatunkban, utazásairól mesél nekünk, nektek.

Köszönöm a Vous magazinnak a lehetőséget. 🙂 a cikket természetesen ide kattintva megnézhetitek!

 

Mabul szigete

Egy fából összeeszkábált kunyhóban élek. A ház cölöpökön áll benn a vízben. Hihetetlen, de nem dől össze, teljesen stabilan áll.

Sajnálom, hogy engem nem tanítottak meg ilyenekre régebben.

Szerintem sokunk hasznát venné, ha megtanulnánk pár túlélő gyakorlatot; itt, bár az emberek nem olyan edukáltak mint mi, mégis megtanulták, hogyan éljenek túl egy cápatámadást vagy kígyómarást. Esetleg mit kell tenni, ha rálépsz egy tengerisünre.

20170330_102408

 

A tengerisünöket egyébként meg lehet enni, csak óvatosan kell velük bánni, a nagy fekete tüskéjük miatt. Ha rálép az ember, igen nagy fájdalmakkal bandukolhat haza, már ha egyáltalán sikerül neki…
Mabul szigetének neve a legtöbb ember számára teljesen ismeretlenül csenghet, nemhiába – sok turista nem ismeri ezt a helyet, holott ez is egy igazi búvár paradicsom. Van itt bőven látnivaló. Legalábbis ami a vízivilágot illeti. Engem lenyűgöznek az itteni színek, a szebbnél szebb halak, teknősök, rákok.

 

Ezerarcú óceán

A víz alatt teljesen más az élet, minden nyüzsög, sürögnek-forognak a halak. Olyan jó bámészkodni és figyelni, hogy az állatok mit csinálnak a víz alatt.
Nálunk az a jó, hogy a teraszunkon a fahasábok közti réseken keresztül kristálytisztán látni a lenti életet. Képes vagyok akár több órán keresztül is ezt bámulni. A tenger lenyűgözően áttetsző, amelyben a kék szín sokféle árnyalata váltakozik.

 

Aprócska sziget

A szigeten egy kicsivel több mint háromezer ember él, ebből kétezer csak gyerek. Hihetetlen mennyien vannak. Mivel nagyon kicsi a sziget – húsz perc alatt körbe lehet járni.

20170330_095855

Itt mindenki ismer mindenkit! Az emberek barátságosak és úton-útfélen mosolyogva köszönnek vissza.

Két etnikum él a szigeten: a suluk és a bajau nép. Ez a két népcsoport teljesen eltér egymástól, – már ha csak higiéniai szempontból is figyelem őket, ahogy végigsétálok közöttük.

 

A tenger nomádjai

Talán erősnek tűnik elsőre ez a kifejezés, pedig ők valóban nomádok, ugyanis a vízben élnek, csak kicsit másképpen. Amikor először hallottam a tengeri nomádokról, nem hittem a fülemnek.

Léteznek ilyenek? Egészen hihetetlen, nem igaz?

20170326_093421

Kis csónakokban élnek a tengerpart közelében. Vannak olyan családok, ahol egy csónakban heten, nyolcan is élnek, vagy akár még többen. Akik nem a tengeren tengődnek épp, azok a parton kis kunyhókban tartózkodnak, és folyamatosan változtatják a helyüket.

Ha egy család kint van a tengeren, akkor pár hét, vagy akár egy hónap után visszamehet a tengerparti házikókba – helyükre pedig egy másik család lép.

 

A suluk ugyanúgy, mint a bajau nép, halászattal keresik a betevőjüket és egymás mellett élnek. Szerencsére itt senki nem éhezik, bár az tény, hogy nem élnek túl jó körülmények között sem.

 

Higiéniai szempontokat nézve a sulukok sokkal tisztábbak, ők minden napjukat azzal kezdik, hogy összetakarítják a szemetet és rendbe teszik a portáljukat.

Ezzel szemben a bajau nép rendkívül koszos. Bárhová nézek, csak szemetet látok körülöttük, és minden bűzlik.

 

Fantom népek

A szomorú az, hogy ezek az emberek hivatalosan nem is léteznek ezen a földön. Papírjaik nincsenek, tehát a hátralevő életüket mindenképp itt kell leélniük. A gyerekek számára a jövő szintén kilátástalan itt. Mivel a sziget lakói muszlim vallásúak, a gyerekvállalás igencsak hamar bekövetkezik – 14-15 éves korban. Itt ismertem meg egy lányt is, aki 23 évesen már az ötödik gyermekét várta.

 

A legtöbb kislány ekkor még férjhez sem ment, így sok muszlimnál ez egyet jelent a családból való kiközösítéssel. Az alig felcseperedett lányok nagyon hamar anyává válnak – bármiféle segítség, család és férj nélkül kell a további életüket leélniük, megoldaniuk. Szörnyű mindezt látni. Számunkra ez felfoghatatlan és szörnyű, – itt mégis teljesen természetes. Ugyanolyan borzasztó mint az, hogy egyáltalán nem vigyáznak a tenger és környezetük élővilágára.
Mostanában indult is itt egy kisebb vetélkedő,  gyerekek számára szervezték direkt azért, hogy megtanulják miért fontos, hogy védjék az állatokat, illetve a tenger élővilágát.

Névtelen-1(1)

 

A víz az élet, avagy élet a vízben?

Itt minden gyerek tud úszni, ezzel kezdik a tanítást csecsemőkorukban. Az egyik itteni lakos mesélte, hogy amikor egy csecsemő megszületik, bedobják a vízbe!

Ha túléli, akkor az áldásként tekintendő, ha nem, akkor ez így volt megírva - a csecsemő nem volt elég erős.

A csecsemőhalálozás egyébként is nagyon gyakori. Nincsen könnyű dolguk és életük az itteni embereknek. Sok mindennel kell megbirkózniuk és a családi kötelékek, illetve a különböző elvárások a gyerekkel szemben néha igen brutálisak.

 

Mi összetehetjük a két kezünket, hogy nem egy ilyen világba születtünk; én hálás vagyok sok mindenért amit eddig átéltem és néha elszomorodom, hogyan lehetséges az, hogy ennyire mások legyünk mi emberek, hiszen egy bolygóra születtünk. Elgondolkodom, mennyire meg tudja változtatni és leginkább befolyásolni az emberek életét a vallás, a szokások, és a hagyományok.
Legyünk tehát hálásak és becsüljük meg azt amink van, még ha olykor kevés is adatott.

Utazással kapcsolatos videóimat megtalálhatjátok a -> Youtube csatornámon

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field