Dóra naplója #1 – Dilemmák és újabb kalandok

Digitális Nomádok.com (3)

Sajnos a lustaságom az oka mindennek. Mióta hazajöttem az első hosszabb világutazásomról azóta keresem önmagam. Csak épp még nem találtam meg – még keresem – Ugyanott vagyok: a két szék között.

Az utóbbi idők nehezek voltak. Utálok sajnálkozni és panaszkodni, hiszen az egyik leggyengébb dolog a világon, de már meguntam ugyanazokról a dolgokról beszélni. Elmondani hol voltam? – miért mentem el? – hogyan finanszíroztam? – stb.

Sokan csak a pénztárcámra kíváncsiak ami elszomorít. Mindig csak az az átkozott pénz, pénz, pénz. Ami még rosszabb: sokan amit kimondanak egyáltalán nem azt gondolják. Csak így könnyebb elbújniuk. Nem akarnak megbántani ezért inkább kimondják azt, amiről teljesen más a véleményük.

Azon gondolkodtam, hogy miért olyan nehéz megmondani szemtől szembe valakinek az igazat? Miért köntörfalazunk csak. Mitől félünk egyáltalán ilyenkor?

Vannak akik örülnek annak amiért elmentem Àzsiába –  vannak akik csak irígykedve, lenézően méregetnek hogyan is kérdezzenek úgy, hogy az ne tűnjön annyira bunkónak.

A kedvencem pedig az amikor elmondják az emberek – milyen jó nekem, hogy ennyit utazgatok, nyaralgatok, biztos sok pénzem lehet, ha erre futja – Àhh ebből meg aztán rohadtul elegem van. Miért gondolják azt, hogy az én életem tökéletes és sok pénzem van. Könnyű utazgatni és nyaralgatni? nem egyáltalán nem volt az és most sem könnyű.

Igaz, még mindig nem találtam meg a hivatásomat a szenvedélyemet még azután sem, hogy sok országban, kultúrában jártam. Még mindig ott vannak az akadáyok a fejemben, a pánik és hajlamos vagyok a depresszióra, heves indulatok kiengedésére. Nem jó érzés. Kifejezetten szar.

Mi volt a baj?

Egyszerűen annyi mindenbe belefogtam az utóbbi időkben, hogy elvesztem köztük. Ezért segítséget kértem. Mert tudni akartam, hogy ez normális-e, vagy csak én csinálok belőle nagy ügyet – esetleg majd idővel tényleg kialakul a dolog.

Szenvedélyemmegtalálása

Megfelelni a szüleim kívánságainak az enyémnek a barátoménak. A társadalmi elvárásokra nem teszek már fel semmit. Az nem érdekel. Csak azt akarom tudni, hogy én miért vagyok itt? – azt akarom tudni, hogy mi az amivel foglalkoznom kell, amit imádok ami teljessé tesz?

Egyik oldalról szeretném a borászati ismereteimet bővíteni és a családi vállakozást folytatni. A másik oldalról azonban nagy lehetőségeket látok az Online tevékenységekben. Online termékeket, videókat készíteni, blogolni, vlogolni akármi ami ehhez kötődik.

21641029_470157863357776_3217562481066064524_o

Èrdekelnek az üzleti, új innovációs lehetőségek amiket kínál az internet. Az internet egyik oldalról nem szép dolgokat rejt és lehet egymás ellen használni – én azonabn próbálok értelmes, hasznos és segítőkész információkkal szolgálni – amivel tudok és akarok is másoknak segíteni.

Szóval szeretném ezt a kettőt kombinálni. Illetve nem szándékozom csak és kizárólag egy helyen leélni az életemet. Nekem annyira nem fontos a szép ház, menő autó – én inkább egy kiegyensúlyozott, harmónikus, nyugodt életre vágyok – kicsattanó egészségre, vitalitásra.

Amikor is azt érzem: igen ez igazán én vagyok, erre vágytam mindig is. Végre önmagam vagyok. Ismeritek ezt az érzést? vagy tapasztaltátok már?

shadow-ornament

Nem kis lelkiismeretfurdaláson vagyok túl. Elsősorban az otthoni helyzet miatt - és mert a páromtól is nagyon eltávolodtam az utóbbi időkben. Fogalmam sincs meddig tart még ez, de próbálok küzdeni érte.

Már megint úton

Ma megint útnak indulok igaz csak kis időre, de nem is akartam nagyon beszélni róla. Még nem tudom, hogy az, hogy nem maradtam otthon hanem Ciprusra megyek, jó döntés volt-e?

Pont most, amikor szükség lenne rám én meg hová megyek? egy mediterrán szigetre üzletelgetni. Rengeteget sírtam miatta. Milyen önző és hasznavehetetlen vagyok - nem gondoltam át a dolgokat rendesen, csak hagytam befolyásolni magam és szárnyalni ezzel a hirtelenjött érzéssel.

Na majd kiderül, mennyire volt jó döntés és mennyire nem volt az.

shadow-ornament

21557538_1461437947297193_8307166704761004381_n

Képzeljétek már Budapesten is vannak Bitcoint elfogadó helyek. Szoktam róla írni és beszélni, de úgy gondolom még nem sok mindenkihez jutott el ez az információ és sokan nem veszik komolyan. Tegnap az Anker Klubban jártunk (Deák Ferenc tér) söröztünk és ettünk egy keveset. Mindezt mivel fizettük ki? Bitcoinnal természetesen.

DSC04429

Próbáljátok ki ti is!

Ez volt az első rész a digitális naplómból. 🙂 a következőt már Ciprusról írom.

21616335_1461439533963701_762158669934932098_n

Cheers és sok puszi

Dóra

 

 

 

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field