Arab ország rejtelmei – Kuvait

tisztan-lehetett-latni-ahogyan-a-sivatagos-homokbuckak-mogul-felbukkan-a-nap-utazobloggerunk-most-kuvaitba-repit-minket-hausel-dora1

Három hónapos malajziai utamat fájó szívvel zártam le, de tudtam a búcsú nem örökre szól majd. A következő állomásunk a Fülöp szigetek voltak, ahol csupán tíz napot töltöttünk el. Sok jót sajnos nem tudok elmondani róla...” 

 – kezdi írását Dóra, aki legújabb sorozatunkban utazásairól mesél nekünk, nektek. Cikkeit az #éljvidáman hashtag alatt találjátok.

 

Sajnos ez a tíz nap nagyon kevés volt arra, hogy átfogó véleményt formáljak róla. Számomra kicsit csalódás volt, de ez nem azt jelenti, hogy nem szép ország, csak a körülmények nem voltak alkalmasak akkor.

DSC02616

Amikor a hazautazásunkat terveztük, egy olyan útvonalat dolgoztunk ki, ami több országon keresztül vezetett. Nem szerettem volna egyhuzamban átrepülni a fél világot, – egyrészt mert túlságosan fárasztó, másrészt ha már ennyi időnk van, akkor miért ne haladhatnánk lassabb tempóban?

Így hát Malajziától a Fülöp szigetekig, onnan pedig egészen Kuvaitig – a perzsa öböl mély ölelésében fekvő alig, négy millió lakosságú országba – repültünk.

Kuvait és az olaj

Délen Szaúd-Arábiával, északon Irakkal határos. Hivatalosan 1961. június 19-én lett független állam. Fő pénznemét az indiai bank által létrehozott öböli rúpiát a kuvaiti dínár váltotta fel.

Ezalatt az időszak alatt hatalmas olajmezőket fedeztek fel a térség területén, ezért a tőkeáramlást nagyban növelte az ott kitermelt olaj mennyisége és minősége. Kuvait Szaúd Arábiával együtt a leggazdagabb arab államnak tekintendő.

A Szaúd-Arábiával való olaj konfliktust úgy oldották meg, hogy az összes kitermelt olajat akár szárazföldön – akár semleges övezetben – egyenlő arányban osztják fel egymás között.

A növekedést követően pedig szükség volt külföldi vendégmunkásokra akiket Indiából, Fülöp-szigetkről illetve Egyiptomból pótoltak.

DSC02611

A vendégmunkásokkal szembeni erőszak sajnos itt valós történet. Egy incidensnek én is szemtanúja voltam egy buszon – amikor is egy vélhetően egy szintén vendégmunkás férfi felállt a székéről és helyére egy vendégmunkás nő szeretett volna leülni.

Mire a férfi teljesen kikelt magából, hogy merészeli ezt tenni. Azt hittem meg fogja ütni, de szerencsére sikerült lecsitítani a férfit.

Megérkezés és első benyomás

A Fülöp-szigetektől csupán csak kilenc órás repülőútra található Kuvait. A repülőn feltettem a kendőmet, mert nem tudtam mire számítsak pontosan. Kuvaitban bár azt olvastam nem várják el a turistáktól, de nem nézik jó szemmel ha az ember fejkendő nélkül közlekedik.

Èn már csak azért is vettem fel, mert ezzel tiszteletben tartom az ő kultúrájukat – számomra ez rendkívül fontos.

DSC02619

Már nagyon izgatott voltam, mert azért még is csak egy arab ország, ahol a kulturális különbségek igencsak eltérőek más muszlim országokhoz képest. Ez már a repülőtéren meg is mutatkozott!

Kuvaitba utazva mindenképp kell vízum – ,de azt ki lehet váltani a reptéren is. Ki kell tölteni a vízum lapot és ott helyben ki kell fizetni kilenc dinárt (kb.3000 Ft).

Volt egy kis kavarodás, mert először fel kellett venni pénzt az automatából, majd felváltani aprópénzre, csak utána lehetett visszamenni.

Ugyanis a vízumhoz szükséges pecsétet csak automatából lehetett megvenni. Ehhez pedig kellett az aprópénz. Nagy nehezen megértettük a koncepciót, majd a pultnál lévő két fiatalemberhez mentünk, hogy ellenőrizze az útlevelünket és kiállítsa a vízumunkat.

Aki az én vízumomat nézte nem értette, hogy én milyen állampolgárságú vagyok. – kérdezte, hogy mi az a Magyarország és hol található egyáltalán – én pedig jó hiszemben az útlevelemre mutattam, hogy ott áll benne, milyen állampolgárságú vagyok és hogy Magyarország is egy ország.

DSC02640

Erre nagyon csúnyán nézett rám. Mint utóbb kiderült azért, mert itt egy nő nem oktathat ki egy férfit arról mi hol van, főleg nem úgy ahogyan azt én tettem. Nyilván nem rosszindulatból mondtam. Eszembe sem jutott lekezelőnek vagy kioktatónak lenni.

40+10 fok

Hajnali öt óra volt amikor kiléptünk a repülőtér bejáratából és rögtön megcsapott minket az a kellemesen forró levegő. Már akkor harminc fok feletti hőmérséklet volt – elképesztő.

A reptéren megkérdeztük, hogy hol találjuk a buszt amivel a belvárosba tudunk menni. Azt mondták csak taxival lehet bemenni, de tudtuk, hogy csak átakar minket vágni, mivel előtte megnéztük a neten, hogy busz is megy, ami nyilván jóval olcsóbb mint a taxi.

DSC02612

Végül szerencsésen megtaláltuk a buszt, a vezető pedig nagyon kedves és segítőkész volt velünk. Mesélt is nekünk valamit, amiből mondjuk nem sokat értettem, mert a felét arabul a másik felét fura angol akcentussal mondta…A jegyünk pedig kevesebb, mint egy dinárba került.

A busz szinte teljesen üres volt. Az utcák szintén. Egyrészt mert Ramadán ünnepe volt, másrészt mert a nagy meleg miatt csak tizenegy után nyitnak ki az üzletek és egészen hajnali négyig nyitva tartanak.

A buszból megcsodálhattam az első napfelkeltét is, ami tiszta és mesés aranysárga színű volt. Tisztán lehetett látni ahogyan a sivatagos homokbuckák mögül felbukkan. Gyönyörű volt.

A város egyes részein egyébként nyüzsögnek az emberek már korán reggel. Ők többnyire a bevándorló munkások akiknek egész nap dolgozniuk kell, ha meleg van ha nem.

DSC02598

A kuvaiti lakosság több mint 60-70%-a bevándorlókból áll. A gazdag olajtulajdonosok és családtagjaik természetesen nem dolgoznak. Nagy ritkán tűnt csak fel egy-egy Rolls-Royce amiben egy fehér köpenyes, fején fehér-piros kockás fejkendős férfit véltem felfedezni.

Taxis incidens

A megérkezésünk pillanatától kezdve, szinte mindenkivel akivel találkoztunk nagyon kedvesek és segítőkészek voltak kivétel a taxisok.

Már nyolc óra körül járt, amikor a belvárosban hátizsákkal ténferegtünk a közel negyven fokban, taxit keresve. Nagy kihívás volt, mert az utcák teljesen kihaltak.

Nem volt egy árva lélek sem, ezért kénytelenek voltunk gyalog elindulni. Szerintem simán gyalogoltunk három kilométert, amikor is végre meg tudtunk állítani egy taxist. Már alig vártam, hogy a hotelbe érjünk, olyan kimerült voltam, – de ez sem ment túl gördülékenyen.

A taxis bár azt állította tudja, hogy hol található a hotel még sem találtuk meg egyhamar. Ide-oda kacskaringóztunk mire megérkeztünk.

tisztan-lehetett-latni-ahogyan-a-sivatagos-homokbuckak-mogul-felbukkan-a-nap-utazobloggerunk-most-kuvaitba-repit-minket-hausel-dora6

Tudtuk, hogy a belvárosban a taxis árak nem kerülhetnek egy dinárnál többe. A taxis viszont több mint három dinárt akart elkérni tőlünk, három utcasaroknyi kocsikázás után. Vagy fél órát veszekedtünk vele, hogy ez nem fair. Láttuk amikor kikapcsolta a taxióráját direkt, hogy többet kérhessen el.

A végén adtunk másfél dinárt neki – ezt is csak jóindulatból. Szóval ne hagyjátok magatokat átverni! Érdemes mindig jó előre tájékozódni a valódi árakról.

Igazi arab vendégszeretet

A nap hátralevő részét pihenéssel töltöttük, kint már közel ötven fokos hőség volt, ezért úgy sem lett volna értelme kint lófrálni.

Az árakat tekintve minden nagyon drága, de nekünk most is szerencsénk volt. Épp kint videóztam és leültem egy padra, amikor is a mellettem lévő ajtó kinyílt és egy feketében lévő arab nő szólt hozzám. Beinvitált a helyiségbe ami a hotelhez tartozó étterem volt.

Filmezni egyébként csak nagyon óvatosan lehet, a szabályok nem engedik meg, hogy embereket lehessen fényképezni vagy filmezni – főleg nem nőket – ezért nagyon óvatos voltam. Nem akartam problémát, és bajt keresni sem.

A nő viszont nyugodt szívvel állította, hogy filmezhetek amennyit akarok. Majd egyszer csak a személyzet megjelent hatalmas nagy tálakkal, kancsókkal és minden földi jóval.

DSC02639

A nő az étterem tulajdonosa volt és meghívott minket vacsorára. Az volt életem legnagyobb vacsorája. Az arabok tudnak ám enni, és megadják a módját a lakomának.

Az asztal telis-tele volt megannyi finomsággal. Alig tudtam eldönteni mit egyek. Annyi minden volt az asztalon, hogy el se tudott volna indulni ha akart volna se. Minden nagyon finom, végül majdnem kipukkantam.

Szerettem az ilyen váratlan eseményeket. Szinte csak ilyenkor szembesültem az emberi jósággal és kedvességgel amit az araboktól kaptam. Csak úgy meghívtak minket vacsorára anélkül, hogy bármit is kértek volna cserébe. Minden rosszindulat és előítélet nélkül.

DSC02641

Az egyik dolog amire az utazás megtanít: hogy ne higgyünk el mindent, ne hagyjuk magunkat befolyásolni – pláne nem anélkül, hogy ha azzal mi magunk, korábban nem szembesülünk.

Az arabok tehát nagyon kedvesek és vendégszeretőek. Na jó, kivétel a taxisok! 🙂

Viszlát a következő kalandokig. Üdv Dóra

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field