4 lehetséges ok, Miért vagy Te is Pánikbeteg

4 ok(1)

 

A pánikbetegség  korunk egyik legelterjedtebb problémája.

Hogy mi is az a Pánikbetegség nem ecsetelném, mert írtam már róla, sőt meg is osztottam pár Tippet is, hogyan tudod kezelni,  illetve megelőzni a rohamaidat.

A mai cikkemben szeretnék kitérni az okokra. Mik okozhatnak pánikrohamokat? Melyek azok a gócpontok amik életünkben annyira mély sebeket hagytak? Mi van valójában a mélyben?

 

Ez bizony sok embert érdekel és megannyian keressük rá a választ nap, mint nap. Valakinek sikerül megtalálnia és szembenéznie vele,- valakinek hatalmas erőfeszítésébe kerül kilábalni belőle. Akár hónapok, évek, évtizedek telhetnek el, mire az ember talál egy kis reménysugarat, amin végre elindulhat.

 

Most azonban szeretnék felsorolni pár okot, amelyek kiválthatják a Te  pánikrohamaidat is.

Lehet az itt felsorolt példák közül megleled azt, ami a pánikrohamaidat okozza és  ez segíthet abban, hogy megtaláld a reménysugarat, amin eljuthatsz a napfényre. 🙂

1) Idegkimerültség és Stressz

Az idegkimerültséget néha nem érzékeljük, csak a következményeit. Ezért is fontos, hogy beszéljek erről, mert szinte biztos, hogy mindenkire illik a stresszes, kimerítő életmód ami ellen nem teszünk semmit.

A szervezetünkkel való visszaélés a legkönnyebb módja annak, hogy örökre tönkre tegyük az életünket.

De ezt te sem akarod igaz?

frog-1339892_640

Az idegeinket túlhajszoljuk. Folyton idegeskedünk valami miatt, pedig semmi okunk nem lenne rá.

Akkor is feszültek vagyunk amikor nem kellene annak lennünk. Megszáll minket valami fura érzés vagy gondolat ami miatt el kezd járni az agyunk azon, hogy – úristen mi van a párommal? – mi történik ha a buszon rosszul leszek? – mi lesz ha rosszul sikerül valami? – stb. és hopp ott is van a pánik. Már ott áll a sarkon és Rád vár. Te pedig kezded újra az egészet elölről. Egyszerűen nem tudsz leállni a gondolataiddal.

Az adrenalinszinted is megemelkedik és megjelennek azok a tipikus pánik tünetek, amiket a hátad közepére se kívánsz…

Ilyenkor nem csak lefárasztjuk magunkat, hanem az izmainkat is folyamatosan feszítjük.

Ezáltal fájdalmat idézünk elő a testünk különböző részeiben. De nem csak ott, hanem az agyunk kémiai reakciói is megváltoznak, ami később erős hangulatingadozáshoz és személyiségünk megváltozásához vezethet.

Az adrenalintúltengés mindig káros?

 

Természetesen nem. Ha épp valami hajt téged, mondjuk készülsz egy versenyre amit meg akarsz nyerni vagy készülsz valami fontos eseményre amit és azt akarod, hogy jól sikerüljön – természetes, hogy ilyenkor adrenalin szintünk megemelkedik, de ez normális bizonyos szimpatikus események hatására.

Idegeinket sokszor gyötörjük. De vajon ennek milyen következményei lehetnek az érzelmi állapotunkra?

 

  • Zavarodottság: Jaj, vajon bevettem már a gyógyszeremet ma vagy nem? - Telefonszámok melyeket hirtelen elfelejtünk. Megvesszük az aznapi napilapot, amit már megvettünk egyszer. Könnyen zavarba jövünk.
  • Ingerlékenység: Bosszankodunk valami értelmetlenség, valami apróság miatt, melyek normális körülmények között nem is izgatnának. A szupermarketben lassan halad a sor, késik a busz stb.
  • Nyugtalanság: Ha bent vagyunk valahol, azonnal ki akarunk jönni, ha pedig kint akkor be. Valahogy sehol sem jó.
  • Koncentrációképtelenség:Egyszerűen nem tudunk egy feladatra teljesen odafigyelni. Helytelenül fogalmazunk, nem találjuk a szavakat. Az olyan feladatok is fejtörést okoznak, amelyeket ezelőtt egy csapásra megcsináltunk.
  • Gyors gondolkodás: Az agyunk ide-oda ugrál. Egyszerűen nem tudjuk abbahagyni a gondolkodást. Egyik gondolat után jön a másik.
  • Különböző fóbiák: Félünk hétköznapi dolgoktól, melyek teljesen természetesek, például félünk leülni tévét nézni, mert ránk jön egy roham. vagy félünk egy számunkra idegen helytől.
  • Paranoia,üldözési mánia: Folyamatosan azt gondoljuk, hogy az emberek nem kedvelnek minket, hogy kibeszélnek a hátunk mögött.
  • Szédülés, ájulás: Erős érzelmi állapotú szituációkban a testünk annyira túlfeszül, hogy akár el is ájulunk.

Hogyan jutottunk idáig?

Nem vettük észre a testünk jelzéseit. Nem figyeltünk a jelekre. Kimerülésig hajszoltuk magunkat.

Elménkben már megannyi ódát és vészjósló katasztrófát idéztünk elő, melyek szépen lassan beteljesültek.

time-1528627_640

 

Ìgy megy ez. Te irányítod a saját lelked, gondolataid, vagyis az egész életedet.

Tehát ha folyton arra gondolsz, hogy hol és mikor leszel rosszul, akkor az előbb utóbb beteljesedik, – hacsak nem teszel valamit ellene. –

 

 

2) Koffein-Èlvezeti cikkek= Pánikroham

Amikor végre összeszedjük magunkat annyira, hogy elő tudunk bújni, az első állomásunk mindig a konyhába vezet, hogy feltegyük főni a kávét vagy teát. Igaz?- gondolom ez nálad is így megy.

Egyik kávét isszuk a másik után, majd azon csodálkozunk, hogy idegesek és ingerlékenyek vagyunk. Ne csodálkozz!

Ami még rosszabb, hogy ezt legtöbbször üres gyomorra isszuk, ami szintén pánikrohamokhoz vezethet. Legalábbis ez is egy ok lehet a sok közül.

Próbáld meg csökkenteni a kávé, tea fogyasztását. Azoknak pedig, akik sokszor panaszkodnak mellkasi fájdalmakra, szívgörcsre, gyomor problémákra, hirtelen jövő nyugtalanságra vagy szédülésre, azoknak még jobban oda kell figyelnie mikor és mennyi kávét isznak meg naponta.

Ami még fontosabb, hogy üres gyomorra Soha Ne igyál kávét! Egyél előtte egy falatot és csak azután kortyolgasd el szép nyugalomban. Sok ember nem tekinti a kávét drognak, pedig az. Hiszen ha valaki szeretne róla leszokni, annál jelentkezhetnek az elvonás tünetei, mint a – hányinger, szédülés, erős fejfájás, letargia vagy depresszió.

Ìgy van ez minden káros szenvedély esetén. A dohányzás, alkohol és drogok szintén súlyos pánikrohamokhoz vezetnek. Szóval csak óvatosan.

coffee-1117933_640

3) Traumák és Veszteségek

Igen. Pánikbetegséghez vezethet nem csak a kívülről bevitt ételek, italok és az idegkimerültséghez vezető letargikus állapot – hanem a múltban vagy jelenben történt valamilyen súlyos trauma is.

Azt vettem észre, hogy a legtöbb pánikbetegnek a múltjában kell keresni az okokat. Mélyre kell ásni, és felszínre kell hozni a betemetett dolgokat. Azokat, amelyek tudat alatt megkeserítik az adott ember életét és nagy mértékben hozzájárulnak a pánikroham kialakulásához.

 

Itt gondolok egy semmiségnek tűnő dologra, ami még az iskolás évek alatt történt. Ha valakit megaláztak, kinevettek semmibe vettek – az osztálytársak, a szülők vagy a körülöttük élő barátok.

Azok, akiket még egészen kiskorukban lekicsinyítettek és semmibe vettek azoknál nagyobb volt az esély arra, hogy a felgyülemlett problémákat mélyre nyomva, később visszaütöttek pánikrohamok formájában, amiből aztán komolyabb pánikbetegség, esetleg mély depresszió alakult ki.

Erre nincsenek pontos adataim. Én is leginkább magamból indulok ki – illetve mostanában egyre több olyan emberrel találkozom, akiknek a családi helyzetük sincs teljesen rendben.

Csak eltitkolják, hogy ne kelljen szembenézni velük. Talán azért, mert szégyellik magukat, nem mernek szólni, nehogy visszautasítást kapjanak újra és újra, vagy még rosszabbra forduljon a helyzetük.

 

Azok akik testi-lelki terrorban élnek szintén nem merik bevallani sem maguknak sem másoknak. Miért? – mert félnek.

A félelem az egyik legnagyobb nehézség a világon, amivel naponta szembe kell nézünk. Nemcsak a pánikbetegségre értem ezt, hanem bármi másra is. De ebbe most nem akarok belemenni.

 

A tény, hogy Te testi vagy lelki terrorban élsz, valaki vagy valami által, akkor az sok mindent megmagyaráz. Sajnos sokunk egészen kiskorában találkozik a félelemmel. Egészen hamar elkezdünk rettegni, de nem szólunk róla. Inkább elfolytjuk és/vagy megpróbáljuk elterelni a figyelmünket róla.

Bármi, ami a múltban történt, egy haláleset, baleset vagy bármi okozhat pánikrohamokat. Fontos, hogy minél hamarabb szembesüljünk ezzel, és ne féljünk segítséget kérni! Az elnyomott gondolatok érzések sokasodása, még nagyobb problémákhoz vezethet, akár visszafordíthatatlan problémákhoz.

4) Születés és a Pánik

Furcsa módon nem is gondolunk a születésünkre. A születésünk befolyásolhatja az életünket. És ennek köze lehet a pánikrohamokhoz?

A válaszom abszolút igen. A születésünk, habár elég régen történt és nem is emlékszünk rá, mégis oka lehet, hogy a mostani életünkben miért szenvedünk annyira a pánikrohamoktól.

baby-1860171_640

Èn szinte biztosra veszem, hogy a rohamaimnak köze volt a születésemhez. Az én édesanyám is pánikbeteg volt. Terhessége alatt is sokat dolgozott ezáltal rengeteg sresszhatásnak volt kitéve, ami később pánikokban és depresszióban nyilvánult meg.

Egy újszülött kisbaba érzékeli, ha valami nincs rendben. Szólni nyílván nem tud. De a rossz érzés, ami megmarad évekkel, sőt évtizedekkel később befolyásolhatja a gyermek életét.

Akár tudatos ez akár nem. Normál esetben egy anya nem akar rosszat a gyerekének, nem akarja, hogy ő is ugyanazt élje át.

Ugyanilyen eset például, ha születésünkkor valamilyen komplikáció lépet fel. Esetleg születésekor vesztette el az édesanyját.

Azt tudom mondani, hogy kérdezzük meg nyugodtan szüleinket, nagymamát, nagypapát milyen volt a születésünk, milyenek voltak az első évek. Hiszen ők emlékeznek rá. Fontos, hogy tudjuk születésünk történetét, mert lehet, hogy ez segít elindulni egy úton. Ezáltal választ kaphatunk sok mindenre, ami velünk megtörtént.

A születésről írok még bővebben a könyvemben, aminek címe -> Soha Többé Pánik

Remélem hasznos volt Neked ez a cikk. Pánikmentes napot.

Sok szeretettel: Dóra

About The Author

Dora

Dóra vagyok. Imádom az embereket, kúltúrákat, a zenét. Legföbb életcélom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat. Nem hiszem, hogy bármiféle diplomai vagy szakképesítésre lenne szükségem ahhoz, hogy valamiröl írjak. Fontosnak tartom a tanulás minden módját, a kreativitást a szabad gondolkodást. Itt megtalálsz Facebookon ->

Mi a Te véleményed?

Leave A Response

* Denotes Required Field